A kutatás szerint a használt pelenkákon termesztett megfelelő gombafaj a pelusok anyagának 90%-át két hónap alatt lebontotta, négy hónap alatt pedig teljesen felélte. Sőt, a gusztustalan táptalaj ellenére a szóban forgó gombafaj, a Pleurotus ostreatus, azaz laskagomba, ehető. Ezt bizonyítandó, Alethia Vázquez-Morillas, a kutatócsoport vezetője meg is evett egyet.
A gombafaj kiválasztásában szerepet játszott a gasztronómiai hasznosítás, a laskagombát előszeretettel használják például levesekhez. A másik, hogy a laskát széles körben alkalmazzák a hulladékkezelésben a biolebontáshoz hasonló gombás lebontás során. Olyan mezőgazdasági és ipari hulladékokon termesztik, mint a búza és árpa maradékok, kávézacc, vagy a tequila gyártás melléktermékei.
A pelenkák hosszantartó lebomlása nem függ össze a használattal. Egy tiszta pelenka is évtizedekig tengődhet a szemétben. Fő összetevőjük, a cellulóz, ugyanis bosszantóan szívós anyag. A laskagomba elpusztult, korhadó fákon él, ezért olyan enzimeket termel, amelyek könnyedén lebontják a cellulózt. Egyedül Mexikóban 5 milliárd pelenkát dobnak ki évente, úgy hogy a laskagombáknak nem panaszkodhatnak élőhely- és tápanyaghiányra.
A használt pelenkákon nevelt gombák elfogyasztásának ötlete talán visszatetsző, de nem abszurd. Dr. Vázquez-Morillas a kutatás során gőzzel kezelte a pelusokat, ezzel elvileg minden kártékony baktérium elpusztítható. A gyakorlatban az undorfaktor leküzdhetetlen akadály. Bear Grylls ugyan simán megenné, de a peluson nevelt gombák marketingje nem éppen bizalomgerjesztő piacon, a gőzös kezelés költségei pedig túl magasak ahhoz, hogy az erőfeszítés gazdaságos legyen.
Ennek ellenére a gombás lebontás sikere nem függ az eredmény eladhatóságától. Ha meg tudunk szabadulni valamitől, ami egyébként meghatározhatatlan ideig szennyezné a környezetet, már megéri. „A gomba pedig tisztább, mint a legtöbb zöldség a piacokon, legalábbis Mexikóban” – teszi hozzá Dr. Vázquez-Morillas.
Forrás: economist.com