Manapság már nem kell különösebb erőfeszítés a szelektív hulladékgyűjtéshez: külön tároló a különféle hulladékoknak, és ennyiben nagyjából ki is merül. De a gyártási technikák fondorlatainak köszönhetően gyakran szembesülhetünk a sokszor sajnos elkedvetlenítő problémával: ezt most akkor hova is dobjam?
A legtöbb termék ugyanis nem tisztán papírból, fémből vagy műanyagból, hanem ezek keverékeiből, és még ki tudja milyen anyagok felhasználásával készül. A legjobb példa erre talán a gyümölcslevek doboza. Papír vagy műanyag? Kupakkal vagy anélkül?
Ilyen helyzetben meg kell nézni a terméken található jelzést. A több rétegű italos (Tetra Pak) dobozok esetében leggyakrabban a C/PAP 84 kóddal találkozunk. Ilyenkor a PAP az uralkodó anyag rövidítése, azaz főként papírból, de aluminiumból és műanyagból is készült dobozt jelent. Ezeket legtöbb esetben papírhulladékkal együtt gyűjtik, de néhol előfordul, hogy a műanyaggal, a városi hulladékgyűjtőrendszertől függően (a fővárosban a papírgyűjtőben). A konténerekre helyezett piktogram egyértelművé teszi, és minden esetben lapítsuk ki a dobozt. A kupakokat azonban célszerű a műanyaggyűjtőbe dobni.
A műanyaggyűjtőbe kerülhetnek a PET palackok, tejtermékek dobozai, poharai, kozmetikai cikkek flakonjai, zacskók, csomagolóanyagok, mindig kiöblítve, ételmaradék és zsíros szennyeződések nélkül. Ne tegyünk bele egyéb műanyagnak gondolt tárgyakat.
A csomagolás jelzése itt is irányadó (háromszög alakban egymásba futó nyilak, a közepén egy számmal, amely a műanyag fajtáját jelzi). Leggyakrabban PP 05 (polipropilén), 03 (PVC); 01 (PET), 02-HD (nagysűrűségű polietilén), illetve ennek kis sűrűségű változata 04 PE-LD; és PS 06 (polisztirol) látható a termékeken, időnként a 0 elhagyásával. A hazai szabályozás azonban nem kötelezi a gyártókat a műanyag fajtájának jelzésére.
Az aluminiumflakonos cikkeket, hajlakkokkat, borotvahabokat, sprayket még üresen se dobjuk a fémgyűjtőbe, ezek a veszélyes hulladékok közé tartoznak.